Gondolatok arról, mit is csinálok?

Az általam kezeltek visszajelzései gyakran kifejezik azt, hogy nagyon megnyugtató, pihentető, más élményhez nem hasonlítható volt a kezelés, és hogy valamilyen kellemetlen, fájdalmas, zavaró helyzet megszűnt vagy enyhült. Ez is rámutat arra, hogy itt az élő természet alaptörvénye dolgozik, amely kiegyenlítődésre, önjavításra és túlélésre törekszik. Az egyensúly felborulását valamilyen rendellenességnek tűnő jelzés mutatja, ezt eleinte figyelmen kívül hagyjuk, majd a jelzések egyre komolyabbá válnak, visszatérőek vagy állandósulnak. Megfelelő segítséggel és rávezetéssel a szokásos gondolatokra, érzelmekre, nézőpontokra rá lehet látni, szinte „kilátsz magadból”, és megengeded magadnak, hogy más lehetőség is létezik azon kívül, amit bonthatatlan valóságként berögzítettél magadnak. A nyitottabb választás esélyt ad a korábbi nézőpontból elmozduláshoz és azáltal a néha szinte hihetetlen változásokhoz. Képletesen: kék vízben a kék hal kék környezettel nem láthat maga körül színeket és nem választhatja a zöldet, sárgát, pirosat és még sok-sok színt, amíg nem tudja, hogy olyan létezik. „Ez már csak ilyen fiam”- mondta neki annak idején a kék anyahal és követi ezt a hagyományozott „bölcsességet”.

Az élő szervezetnek egyetlen sejtje is mérhetetlenül intelligensebben vezérelt, integráltabb és kommunikatívabb, folyton megújított, a helyzethez alkalmazkodó információcsomagokkal jobban ellátott, mint a leginkább csodált emberi technikai találmány. Erről alig veszünk tudomást, amíg magától jól működik. Az idő múltával sokféle módon rongáljuk, figyelmen kívül hagyjuk figyelmeztető jelzéseit, csak akkor figyelünk rá, ha bajt jelez, vagy még akkor sem. Ha már nagyon zavarja a szokásos életvitelt, mindenáron és mielőbb különböző segítségekhez és eszközökhöz folyamodva ki akarjuk iktattatni ezeket a jelzéseket. „Valaki csináljon már velem valamit!” – gondoljuk, ami átmenetileg megoldásnak látszik, bár valójában arrébb tolja a problémát.

Hogyan élhetnénk békében és együttműködően a testünkkel, közérzetünket jelként és intelligens hívásként értelmezve? Hogyan támogathatjuk jobbítási erőfeszítéseit? Mit tehetünk annak érdekében, hogy ha ezt a jelzést megértettük, hallgassunk rá és megfelelő választást hozzunk a magunk érdekében?

Ehhez elsősorban Te kellesz: a figyelmed, saját magadról gondoskodásod és annak megfelelő cselekvésed. Te vagy a kocsihajtó és a szörfös a deszkán, akkor is, ha az út és a hullámzás adott. Tetszik ez így neked, vállalod érte a felelősséget?  Akkor segítséget kaphatsz hozzá, megajándékozhatod magadat a gondoskodással, figyelemmel, szeretettel, önmagaddal párbeszéddel, egyszóval alvajárás helyett éberséggel.

Minden általam alkalmazott módszer mint gyöngy fűzhető fel egyetlen gyöngysorra. Ez nem arról szól, hogy odaállsz, odaülsz vagy fekszel és csinálnak veled valamit, esetleg „megszerelnek”, hanem a Te kezedbe adja életed vezetésének lehetőségét. Mert ha felfogtad,

„…az élet belefáradt, Mélységes Barátom,

hogy egyre csak menjen tovább

Nélküled.

/ részlet Em Claire Vágyódás c. verséből/

akkor a választást követően vannak megoldások és lehetőségek. Én is sok keserves tapasztalat után tudom, mit jelent, hogy az életem nem nélkülem megy tovább, ott vagyok a középpontjában, támogatva a rám bízott életet.

 

Szeretnéd te is megismerni a benned rejlő tudást? Érted, mit mond Weöres Sándor, amikor azt mondja: „Az egyetlen igazi tanulás, a lényünkben szunnyadó tudásnak tevékennyé ébresztése.” 

Rólam mondták

Az történt velem, hogy lefeküdtem, fejemet két mancsom közé hajtva és nem bírtam felkelni, sem enni, sem inni, se mozogni. Úgy maradtam. Éppen hogy lélegeztem, sok napon át. Közben elvittek állatorvoshoz, aki megvizsgált, de a tesztek és a vérképem nem mutatta meg, mi bajom van. Kaptam infúziót, utána is csak feküdtem. Az értem aggódó nagy szolgálóm megkérte Nellit, hogy segítsen nekem meggyógyulni. Több alkalommal kaptam tőle figyelmet, erőt, biztatást, ami arról szólt, hogy túlélem, helyreáll az egészségem, legyőzöm az ismeretlen fertőzést, a gyógyulás megtörténik. A reménytelen helyzetből rövid idő alatt magamhoz tértem, újra elkezdtem járni nagyon legyengülve, aztán enni, inni és érdeklődni. Most újra, és a korábbinál élénkebben, élvezem a macska életet mindenki örömére. Úgy látszik, szeretnek engem és érdemes élni.

 Joe macska a kanapén

Category: